• Több mint egy éve működik a Szuverenitásvédelmi Hivatal, az eddigi tapasztalatokról, eredményekről kérdeztük a szervezet elnökét, Lánczi Tamást.
• A szovjet blokk felbomlása után az Amerikai Egyesült Államok új rendszert hozott létre a befolyásszerzés érdekében, gyakorlatilag ügynökszervezeteket rejtettek el a média, illetve a civil szervezetek közé.
• Egyfajta szürkezóna jött létre, ami hosszú ideig kívül esett a politika és a titkosszolgálatok látókörén is.
• Közel háromszáz szervezetet vizsgáltunk meg eddig, ahol felmerült a gyanú, hogy külföldi forrásokból nyomásgyakorlást végeztek Magyarországon.
• Négyszintű rendszerről van szó, a legfelső szinten az állami donorok találhatók, részben amerikai, illetve brüsszeli alapok, amelyek közpénzeket kezelnek.
• Összesen 23 milliárd forint érkezett hazánkba 2022 és 2024 között, a USAID-től 3,5 milliárd jött, az Európai Bizottság 19,5 milliárdot különített el politikai nyomásgyakorló szervezeteknek Magyarországon.
• Magyarországon az Ökotárs Alapítvány az egyik legfontosabb pénzelosztó szervezet, amelyhez még nyolc hasonló működik.
• A DatAdat cégcsoport környékén megvan a szándék és a képesség arra, hogy a 2026-os választásokon segítse az ellenzéki kihívót.
• A hivatal folyamatosan monitorozza az adománygyűjtő oldalakat működtető Tisza Párt tevékenységét.
• A magyar szuverenitás szempontjából teljesen mindegy, hogy valaki azonosul-e a külföldi érdekekkel. Azzal, hogy idegen hatalmaktól pénzt fogad el politikai véleményeknek a felnagyítására vagy dezinformációs narratívák terjesztésére, Magyarország demokratikus folyamataiba avatkozik be.

– Számos hatóság és állami intézmény őrködik az ország önállósága, függetlensége felett. Miért volt szükség egy önálló hivatal létrehozására a szuverenitásunk védelmében?
– A szovjet blokk összeomlása után teljesen új biztonságpolitikai helyzet alakult ki az euroatlanti térségben. Az Amerikai Egyesült Államok tudatosan készült arra a szituációra, amikor a Szovjetunió eltűnik a képletből, és a befolyásszerzés teljesen új módozatát hozta létre. Ennek lényege, hogy elsősorban a média, illetve a civil szervezetek közé gyakorlatilag ügynökszervezeteket rejtettek el. Ezt nem is titkolták a nyugati államok, ők mondták el, hogy az egykori kommunista blokkban, így Magyarországon is az 1990-es évek eleje óta számos szervezetet hoztak létre, amelyek magukat civilnek, illetve független sajtónak állítják be, de valójában a külföldi érdekek mentén politizálnak és végzik a tevékenységüket.

– Ez a folyamat nem is csupán a vasfüggöny és a berlini fal leomlása után indult, hiszen például Soros György alapítványa már az 1980-as években megvetette a lábát Magyarországon, és Nyugat-Európában is javában működtek már hasonló NGO-k.
– Így igaz, az új modell előkészítése, tesztelése már akkor elkezdődött, de ilyen mértékben, ekkora erőforrásokat felhasználva a hidegháborús évek végétől működik. Ezt követően egyfajta szürkezóna jött létre, amely hosszú időn keresztül kívül esett a politika és a titkosszolgálatok látókörén is. Ebbe a résbe nyomultak be az említett szervezetek, és a 90-es évek óta rendkívül hatékonyan működnek hazánkban, valamint Európa és a világ számos pontján. Élnek a civileket megillető szabadságjogokkal, ugyanakkor egyértelműen politikai tevékenységet folytatnak. Ennek a szürkezónának a feltárására jött létre a Szuverenitásvédelmi Hivatal, a feladatunk az érintett szervezetek megnevezése, finanszírozásuk és működési rendszerük feltárása. Az Egyesült Államokban történt változás és az új elnöki adminisztráció fellépése óriási hátszelet adott, hiszen már nemcsak mi beszélünk erről a problémáról, hanem az USA vezetése tárja fel és hozza nyilvánosságra ezeket az információkat.

– Milyen mélységig sikerült feltárniuk ennek a külföldi finanszírozású hálózatnak a magyarországi működését?
– Közel háromszáz szervezetet vizsgáltunk meg eddig, ahol felmerült a gyanú, hogy külföldi forrásokból nyomásgyakorlást végeztek Magyarországon. A hálózatnak vannak gócpontjai, amelyek koordinálják, irányítják a működést. Közülük az egyik legfontosabb – amit részletesen feltártunk – az Ökotárs Alapítvány. Ez egy aggregátor szervezet, azzal a feladattal, hogy a külföldről, politikai nyomásgyakorlásra érkező pénzeket befogadja, és továbbosztja a támogatásokat a hálózati szervezetekhez. A finanszírozási csatorna végén pedig aktivistacsoportok és propagandaoldalak állnak. Előbbire kiváló példa a Transparency Interna­tional, amely szisztematikusan próbálja lejáratni Magyarországot a nemzetközi térben, és komoly szerepe volt abban, hogy Brüsszel pénzügyileg megzsarolja hazánkat. Utóbbira pedig az Átlátszó, amely valójában külföldi pénzből hírszerzési tevékenységet folytat. Nem véletlenül kezdtük ezen szervezettekkel vizsgálatainkat.

– Milyen konkrét, politikai nyomásgyakorló tevékenységet végeznek ezek a szervezetek?
– Feltártunk dezinformációs narratívákat, a magyar közbeszédet sokan külföldi érdekek mentén próbálják manipulálni. Konkrét programokat is találtunk, amelyeket az Európai Unió, valamint az Egyesült Államok ezért finanszíroz. Elsősorban brüsszeli és washingtoni befolyásolásról van szó, de feltártunk orosz háborúpárti narratívát is. Fontos megemlíteni az egy évvel ezelőtti jelentésünket is, ami a 2022-es választásokkal összefüggésben készült. Az X nevű platformon rövid videórészletek jelentek meg, amelyeknek a teljes dokumentációját megismertük. Ebben arról beszéltek a választási visszaélést lebonyolító magyar és külföldi szereplők, hogy a hálózatuk továbbra is aktív, és készen állnak arra, hogy a hazai közéletet és a következő választásokat befolyásolják.

– Arról a frissen kiadott összegzésükben olvashatunk, hogy 23 milliárd forintnak megfelelő amerikai és európai kormányzati forrás érkezett 2022 és 2025 februárja között Magyarországra. Vannak pontos információk arra vonatkozóan, hogy kik a legfontosabb külföldi adományozók?
– Itt elsőként érdemes tisztázni a finanszírozási modell felépítését. Négyszintű rendszerről van szó, a legfelső szinten az állami donorok találhatók, részben amerikai, illetve brüsszeli alapok, amelyek közpénzeket kezelnek. Közülük a legismertebb, az Amerikában feltárt USAID, de ezenkívül van több hasonló szervezet, például a National Endowment for Democracy. Ezek európai megfelelői az olyan programok, mint például az Európai Bizottság által működtetett CERV. Ilyenből van még számos, ezek eurómilliárdos alapok, amelyekkel egész Európában finanszíroz a bizottság nyomásgyakorló szervezeteket. A második szinten állnak a pénzügyi aggregátor szervezetek, amelyeknél a közpénzek „magánosítása” zajlik, ilyen a German Marshall Fund vagy a Ford és a Rockefeller Alapítvány, illetve a zászlóshajó, a Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítványok. A pénzek ezektől a nagy központoktól kerülnek tovább az olyan szervezetekhez, mint a már említett Ökotárs Alapítvány, amelyhez még nyolc hasonló pénzelosztó szervezet működik Magyarországon. Ezekben zajlik a források hazaivá maszkírozása. A negyedik szint pedig a végfelhasználóké, akik a programokat megvalósítják. A legfontosabb projektek a háborúpárti álláspont erősítése, az ­LMBTQ-érzékenyítés, a migráció támogatása, a drogliberalizáció népszerűsítése és a korrupcióval kapcsolatos dezinformációs kampányok.

– A huszonhárommilliárd forint a források eredetét tekintve hogyan oszlik meg?
– A USAID-től 3,5 milliárd forint érkezett 2022 és 2024 között, ami jóval több lett volna, már ha Donald Trump nem állítja le a kifizetéseket. Az Európai Bizottság pedig a saját program­jaiból 19,5 milliárdot különített el politikai nyomásgyakorló szervezeteknek Magyarországon.

– Visszatérve az eddig feltárt háromszáz szervezetre, elképzelhető, hogy a nagy részük nem is tud a pénzügyi machinációkról?
– Legyünk jóhiszeműek, egy részük talán nincs tisztában azzal, hogy egy globális méretű, amerikai progresszív befolyásolási kísérlet részese. De ha valaki utánajár, hogy például az Ökotárstól érkező támogatásoknak mi a forrása, akkor rögtön kiderül, hogy a pénzek eredete amerikai vagy brüsszeli közpénz. Az ugyanakkor semmivel nem teszi veszélytelenebbé a tevékenységüket és nem menti fel őket, ha nem tudják, hogy egy nagy nemzetközi hálózat részei.

– A közvélemény nemigen ismeri a Szuverenitásvédelmi Hivatal munkamódszereit. Milyen típusú informá­ciókat kérhetnek például a titkosszolgálatoktól?
– Visszautalnék a beszélgetésünk elejére. Amikor az Egyesült Államok létrehozta az újfajta befolyásolási rendszert, 1991-ben a Washington Post című lap újságírója, David Ignatius – aki feltehetően maga is az amerikai hírszerzés tagja volt – egy cikkben azt írta, hogy a nyílt műveletek korát éljük. Azt tárta fel, hogy minden, amit az USA korábban a CIA vagy más nemzetbiztonsági szervezet révén végzett, azt immár nagyrészt a fent említett, nyíltan tevékenykedő alapítványok, szervezetek hajtják végre. Így ma nagyon sok adat és információ nyílt forrásból elérhető, és csak újabban kezdenek titkolózni a nevezett szervezetek, amióta látják, hogy a tevékenységük nem arat osztatlan sikert a világban. Érdekes, hogy a legnagyobb titkolózó maga Brüsszel. Az Európai Bizottság vált a fő finanszírozóvá 2018 után, vagyis a magyarországi politikai nyomásgyakorló szervezetek túlnyomó többségéhez Brüsszelből érkezik a pénz. A nyílt adatok mellett hírigénnyel fordulhatunk a Nemzeti Információs Központhoz.

– Fordultak már hírigénnyel a Nemzeti Információs Központhoz azzal kapcsolatban, hogy a baloldal kampányát Amerikából érkező milliárdokból lebonyolító datadatos üzleti kör jelenleg mivel foglalkozik?
– Ezek nem nyilvános információk, ezért nem tudok nyilatkozni róluk.

– A kérdés amiatt vetődik fel, hogy a DatAdatban tulajdonosként működő Ficsor Ádám – aki Bajnai Gordon kormányának a titkosszolgálati minisztere volt – most egy Brüsszelben létrehozott szervezetben, a European Center for Digital Actionben is felbukkant, amelynek fő profilja az online kampányolás és az adománygyűjtés.
– Csak az előző válaszomat ismételhetem meg.

– A DatAdat és az előbb említett brüsszeli szervezet mindenesetre aktivizálhatja magát 2026-ban, pél­dául a Tisza Párt választási kampányát támogatva.
– A szándék és a képesség megvan, maguk a szereplők nyilatkoztak, hogy készen állnak erre.

– Többször említette már a politikai nyomásgyakorlást, ami sérti hazánk szuverenitását. De miként lehet eldönteni, hogy mi számít ilyen tevékenységnek, és mi a valódi civil aktivitás?
– Ez egy álvita, mindenki pontosan el tudja különíteni a civil aktivitást a politikai nyomásgyakorlástól. Egy horgászegyesületet teljesen egyértelműen meg lehet különböztetni mondjuk a Soros-szervezettől. Utóbbiak tüntetéseket szerveznek, propagandakiadványokat jelentetnek meg, lejárató anyagokat készítenek, dezinformációs narratívákat terjesztenek. A politikaformáláshoz minden magyar embernek joga van, a probléma ott kezdődik, ha ezt külföldi megrendelésre és külföldi pénzből teszik. Mivel ez már sérti a magyar demokratikus akaratképzést.

– Szó esett az Európai Bizottság titkolózásáról és ugyanez tapasztalható néhány érintett hazai szervezet, sajtóorgánum – például az Átlátszó vagy a Transparency – esetében is. Mégis lehet-e olyan eszköz, amivel a hivatal kikényszeríthetné a titkolt adatok átadását?
– Ehhez a jelenlegi jogszabályok módosítására lenne szükség. Franciaországban például súlyos pénzbírság, adott esetben pedig börtönbüntetés is jár ezért.

– Eddig sokat beszéltünk a nyilvánosságról, arról, hogy a titkolózás ellenére is egyre részletesebben sikerül feltérképezni ezt a nyomásgyakorló rendszert. Ez is nyilvánvalóan fontos, de az igazán lényeges kérdés az, miként tud fellépni a magyar állam a külföldi befolyás ellen, azért, hogy a következő választáson ne ismétlődhessen meg a 2022-es visszaélés.
– A hivatalnak joga és kötelessége, hogy ha szuverenitási kockázatot lát, akkor javaslatokat fogalmazzon meg a kormány felé. A javaslataink lényege, hogy világosan el kell határolni a közéleti és a valódi civil tevékenységet végző szervezeteket.

– Hogyan lehet elhatárolni őket? Rátesznek egy-egy címkét a szervezetekre?
– A végső döntés a jogalkotóé. Az biztos, hogy azt a játékot, amit a rendszerváltás óta űznek ezek a szervezetek, hogy a civil álca mögött politikai tevékenységet végeznek külföldi pénzből, fel kell számolni. Be kell zárni a kiskapukat, amelyek mindezt lehetővé teszik. Erre is javaslatokat tettünk a döntéshozóknak, de fontos az is, hogy a jogszabályok kikényszeríthetőségét is megteremtsük.

– Milyen kibúvók léteznek jelenleg?
– Az egyik ismert kiskapu az adományozás, azok a bizonyos adománygyűjtő ládák, amikben egymást követő sorszám szerint álltak a dollárok vagy eurókötegek. A másik módszer az anonim adománygyűjtő oldalak működtetése, amelyek szintén alkalmasak a külföldi finanszírozás elrejtésére. Itt is jogszabályi változtatásokra lenne szükség.

– A már említett Tisza Párt is arra hivatkozik, hogy a szimpatizánsaik adományaiból működnek. Itt is fennállhat a gyanú, hogy külföldről érkeznek pénzek Magyar Péterékhez?
– Erről annyit mondhatok, hogy folyamatosan monitorozzuk ezeket a folyamatokat.

– Az eddigi tapasztalatok alapján szükségesnek látja a szuverenitásvédelmi törvény szigorítását, a hivatal jogköreinek bővítését?
– Számomra az a fontos, hogy a magyar állam hatékonyan tudjon fellépni a befolyásolási kísérletekkel szemben.

– A napokban éles utcai szócsatába keveredett néhány újságíróval, talán nem véletlenül éppen a 444 és a Telex munkatársai kérték számon önt indulatosan, hogy milyen alapon nevezi őket nagyrészt külföldről finanszírozott médiumnak. Arról van információ, hogy ez a két sajtóorgánum milyen nagyságrendben kapott külföldi forrásokat?
– Jelentős összegek folytak be hozzájuk, ráadásul a 444 nevű portált tulajdonló cég 28 százalékban amerikai érdekeltségben van. Ez a tengerentúli tulajdonostárs vétójoggal is rendelkezik kulcskérdésekben, például a főszerkesztő személyének kiválasztásában. A kiadójuk, a Magyar Jeti Zrt. elnevezésű gazdasági társaság jól kimunkált, a valódi érdekeltségi viszonyokat elrejtő hálózatot hozott létre. Ami pedig talán a legfontosabb, teljesen világosan látszik, hogy külföldi érdekek mentén folytatják a tevékenységüket.

– Lehetséges ugyanakkor, hogy az önt kérdező újságírók nincsenek is tisztában a médiumok finanszírozási körülményeivel. Az ellenzéki orgánumok kollégái gyakran hivatkoznak arra, hogy ők a saját véleményük és meggyőződésük alapján dolgoznak.
– Sosem kérdőjeleztem meg, hogy vannak lelkes ügynökök, újságírók, aktivisták, politikusok. Morális ítéletem természetesen van arról, hogy aki magyar emberként külföldi érdekek szolgálatába áll, az milyen minőséget képvisel. A magyar szuverenitás szempontjából teljesen mindegy, hogy valaki azonosul-e a külföldi érdekekkel. Azzal, hogy idegen hatalmaktól pénzt fogad el politikai véleményeknek a felnagyítására vagy dezinformációs narratívák terjesztésére, Magyarország demokratikus folyamataiba avatkozik be. Tehát előfordulhat, hogy valaki magyar emberként egy idegen birodalomnak, gazdasági, politikai erőcsoportnak az érdekeivel azonosul, de ez őt sem morálisan, és remélem, hogy a jövőben jogilag sem menti fel. 

Borítókép: Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke (Fotó: Csudai Sándor)