Halálra gázolt egy biciklis futár egy 17 éves lányt Miskolc belvárosában 2021 nyarán. A tettes a járdán kerékpározott – ezt lakott területen kifejezetten tiltja a KRESZ, kivéve, ha az úttesten tilos biciklizni vagy az alkalmatlan rá. Ez utóbbi gumiparagrafus, az viszont tény, hogy ilyen esetekben is maximum óránként tíz kilométeres sebességgel szabad tekerni, márpedig a halálos balesetet okozó biciklista a vádirat szerint legalább tizenöt kilométeres sebességgel hajtott a járdán, amikor elütötte áldozatát, aki egy kapualjból lépett ki.
Sajnos a kerékpárosok döntő többsége vagy nem ismeri a KRESZ-t, vagy esze ágában sincs betartani a szabályokat: önfeledten tekernek a járdán, áthajtanak a zebrán, gyakran a piros lámpán, kifejezetten veszélyeztetve a gyalogosok testi épségét. Nem ártana egyedi azonosítóval ellátni a bicikliket és kiterjeszteni rájuk a kötelező biztosítást, hogy a szabálykövetést ki lehessen végre kényszeríteni.
A nagyvárosi biciklizés mára életformává, hogy ne mondjuk, szektává vált, aminek követői kóros felsőbbrendűségi tudat rabjaként úgy vélik, a szabályok rájuk nem vonatkoznak, és mindenkinek hozzájuk kell igazodni. A türelmetlen, arrogáns kisebbség diktálni vágyását jól ismerjük a történelemből, ezért ezt a jelenséget joggal nevezzük „biciklibolsevizmusnak”.
Ennek bicskanyitogató példáját adta 2020 májusában az budapesti nő, aki a XI. kerületi Bartók Béla úton a Gárdonyi térnél a piros jelzést figyelmen kívül hagyva öntudatosan tovább tekert, majd az őt emiatt megállító (sajnos ritka eset) rendőrök felszólítására nem volt hajlandó igazolni magát, sőt tovább akart hajtani. Amikor a járőrpár egyik tagja ezt megakadályozandó megfogta a biciklije kormányát, a megvadult amazon megpróbálta megütni a rendőrt. Ezután természetesen megkapta a bilincset, de a nő még tébolyodottabbá vált, és combon rúgta a rendőrt. Így aztán belátás, megbánás és némi pénzbüntetés helyett hivatalos személy elleni erőszak bűntettéért felelhetett.
A biciklibolsevizmus áldozata lett 2023 áprilisában az a szentendrei édesanya is, aki a helyi Bükkös-patak partján sétált négy kisgyermekével és három kutyájával, és szóvá tette egy arrogáns kerékpárosnak, hogy kis híján elütötte az egyik kisfiát. Azt is jelezte neki, hogy rossz helyen teker, mert a kérdéses útszakasz a gyalogosoké. A gazfickó ahelyett, hogy elnézést kér és nyeregből szállva tolta volna a kerékpárját, nekiesett az édesanyának, és brutálisan összeverte.
Ha ilyen szélsőséges esetek, hála istennek, nem is mindennaposak, a tudatos, kérkedő szabályszegés bizony az a biciklisták részéről, mint ahogy az öntudat felhorgadása is, ha valaki nem átallja szóvá tenni a jogsértő arroganciát. Amit a bicikliző Budapest liberális-sötétzöld hagymáza csak erősít. A főváros jelenlegi impotens vezetése Karácsonnyal az élen ragaszkodik „a bicikli über alles” ideológiájához, úgy téve, mintha Budapesten gyalogosok, tömegközlekedők, pláne autósok nem is lennének. Utóbbiakat megbélyegzik, üldözik, puszta létüket is büntetik. Költői kérdés, hogy az évtizedek óta megrendezett, a Hősök terén vagy a Margit-szigeten kerékpár-emelgetéssel végződő biciklis pride mintájára vajon lehetne-e Karácsony koszos, dugós, élhetetlen Budapestjén autós felvonulást rendezni az ő méltóságuk védelmében.
Mindezek a készülődő KRESZ-módosítás okán jutottak eszünkbe, abból az alapvetésből kiindulva, hogy
nem bicikliző, nem is sétáló Budapest kell, hanem normális főváros, ahol a közlekedés minden résztvevőjének helye van, ahol a szabályok mindenkire vonatkoznak, és ahol a felelősség egyformán terheli őket. Persze a KRESZ országszerte kötelező – helyesen –, de a fent említett jelenségek jellemzően nagyvárosiak, Budapest pedig fővárosként különösen érintett.
Úgy hírlik, az ez idő tájt formálódó KRESZ-módosítások számos üdvözlendő újítással szolgálnak majd. A napvilágra került információk szerint például a gyalogosoknak az úttesten és a vasúti átjárókban tilos lenne telefont matatni – tragikus, hogy több gyerek is szörnyethalt már, mert a síneken átkelve egyszerűen nem vette észre a közeledő vonatot, amelyet nagy tömege miatt a legéberebb masiniszta sem tud gyorsan, padlófékkel megállítani. Az óránkénti 30 kilométeres sebességhatárral kijelölendő iskolai, óvodai közlekedési övezetek ötlete is kiváló – igaz, sok ilyen intézmény ma is eleve 30-as övezetben van, és az autósok, motorosok, biciklisták bizony nem mindig tartják be a korlátozást. Ebből következik, hogy a jó szabályozás csak akkor ér bármit is, ha betartatásának megvannak a feltételei, mondjuk, kamerák telepítésével.
Az autópályákon óránként 140 kilométerre emelendő sebességhatár is indokolt, miként a cipzárelv, vagyis a megszűnő sávból vagy a keresztutcából behajtó autók beengedése is – ez eddig afféle ajánlásként létezett, írásba foglalása nyomán kötelezővé, be nem tartása pedig szankcionálhatóvá válna.
Ám a biciklis ámokfutásban sajnos nem várható javulás.
Állítólag legalizálnák a zebrán áttekerést, fölengednék a bicikliseket a járdára még akkor is, ha van kerékpársáv az úton, de annak rossz az állapota – ami megint csak megfoghatatlan, szubjektív szempont. Nem nagy vigasz, hogy a helyi önkormányzat vagy az út kezelője ugyanakkor megtilthatja adott szakaszon a járdán tekerést.
Ami minden körülmények között veszélyes, hiszen a gyalogosok között akadnak nehezen mozgó, rosszul látó-halló idősek és kisgyerekesek is babakocsival vagy pláne műanyag kismotorral. Itt sokkal inkább a jelenlegi tiltás megerősítésének volna helye, ahogy egyébként a rollereket és hasonló közlekedési eszközöket is le kellene parancsolni a járdáról. Használják a bicikliutat vagy biciklisávot, ha már Budapesten mindenhová sárga csíkokat pacsmagoltak! Alapvetés kellene legyen, hogy ahol nem lehet biciklizni, ott nem lehet biciklizni. A kerékpározás ugyanis nem járhat előjogokkal.
Elvileg. A gyakorlatban mégis.
A KRESZ ugyanis eddig is engedte a kerékpározást alkoholfogyasztást követően, feltéve, hogy a biciklista biciklizésre alkalmas állapotban van. Úgy hírlik, a jövőben literenkénti 0,8 milligramm véralkoholszint határértéket szabnának meg a kerékpárosok számára, noha éppenséggel a bicikli a legsérülékenyebb jármű.
Ez viszont fölveti a kérdést: nem kellene végre észszerűen szabályozni az autóvezetés és az alkoholfogyasztás viszonyát, amint azt a borászok 12 pontja utolsójaként a kiváló tokaji borász, Demeter Zoltán 2010-ben megfogalmazta? Az Európai Unióban hazánkon kívül csak Csehországban, Romániában és Szlovákiában van teljes tiltás, minden más országban értik a turizmus és a kulturált alkoholfogyasztás összefüggéseit. A zéró tolerancia a tökrészeg ámokfutókat most sem tartja vissza, a kisfröccs kriminalizálása ezért abszurd. Az az érvelés pedig, hogy a magyarok úgysem állnának meg a határértéknél, diszkriminatív. Minden ellenőrzés kérdése ugyanis.
A legtöbb uniós országban 0,5 ezrelékes határértékig engedélyezett az alkoholfogyasztás – ez kevesebb, mint amit nálunk a körvonalazódó új KRESZ a biciklistáknak engedne. Ki lehetne próbálni a horvát modellt: hivatásos sofőrök és 30 év alattiak esetében tilos az alkoholfogyasztás, egyébként 0,5 ezrelékig szabad, hiszen az országnak érdeke, hogy a turisták egy jó ebéd mellé nyugodtan megihassanak egy pohár bort.
