Rúzsa Magdi elismerte: „Először tombolok, és csak aztán kezdek el gondolkodni”

Rúzsa Magdolna Máté Péter-díjas magyar énekes szövegíró, dalszerző. A TV2 Megasztár című tehetségkutató műsorának harmadik győzteseként vált ismertté, amelynek legfrissebb évadában már mentorként szerepelhetett. Még nőnap alkalmából adott interjút az aranytorkú énekesnő, amiben az anyaságról, gyermekeiről és saját magáról is szívesen beszélt. 

Az énekesnő, ha kihívásokkal találkozik az életben, akkor azokat jól tudja kezelni és úgy gondolja ezzel az égiek is egyetértenének vele. Ehhez azonban az kellett, hogy gyerekkorában négy évet internátusban lakjon. Ott sok új és váratlan helyzettel találta szembe magát. Ennek köszönhetően ma már az akadályok ellenére mindig megpróbál pozitív maradni. A traumáira visszatekintve pedig, mindig azt kérdezi önmagától Magdi, hogy mire tanította és hogyan tette őt az jobbá.

Akaratos és maximalista embernek tartja magát Rúzsa Magdi, de hármasikrei úgymond megnevelték. Velük egy olyan leckét kapott az élettől, ami ráébresztette, hogy talán elindult egy olyan irányba, ami nem feltétlenül jó.

„A gyerekekkel rájöttem, hogy nem kirakatban élünk, nem kell mindennek tökéletesnek lennie. Hihetetlenül büszke vagyok magamra, hogy az irántuk érzett szeretetem minden rigolyámat felülírta, és megtanított arra, hogy káoszban is lehet élni, abban is meg lehet találni önmagunkat. És ezt a fura káoszt kezdem sokkal jobban szeretni, mint a tökéletes régebbi világomat” – árulta el Rúzsa Magdi a Nők Lapjának, majd folytatta:

„Mostanában talán büszkébb vagyok magamra egy-egy nap végén, amikor tudtam művésznő és anya is lenni, voltak sírások és óriási nevetések, és igazi volt az életünk. Ezt már többre tartom, mint egy gyerekek nélküli, tökéletesen kicentizett napot. Számomra most ez a legnagyobb kihívás, és az, hogy újra megtaláljam önmagamat. Más lett az életem, más lett az első és legfontosabb. Más ember lettem, ami jó, csak még mindig ismerkedő fázisban vagyok önmagammal. Ha nagy akadállyal találom szembe magam, először tombolok, és csak utána kezdek el gondolkodni”.