A Nemzetközi Büntetőbíróság körül kiéleződő nemzetközi viták nyomán Magyarország a politikai elfogultságra hivatkozva a kilépés mellett döntött – írja a Faktum tényellenőrző portál.
Április 3-án Gulyás Gergely bejelentette: Magyarország ki kíván lépni a Nemzetközi Büntetőbíróságból (International Criminal Court, ICC), mivel a kormány szerint az politikai testületként működik. A hír éppen Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök budapesti látogatásának napján érkezett, akivel szemben egyébként az ICC elfogatóparancsot adott ki.
A lépést így nem meglepő módon üdvözölte az izraeli vezetés. A magyar kormányt bírálók a döntést a nemzetközi elszigetelődés újabb jeleként értelmezik, noha Magyarország messze nem az egyetlen állam, amely kritikával illeti a bíróság működését – olvasható a Faktum tényellenőrző portál elemzésében.
A távozással Magyarország csatlakozna ahhoz a 72 országhoz a világ 195 államából, amelyek nem tagjai az ICC-nek.
Közülük 29 ugyan aláírta a bíróság alapdokumentumát, a Római Statútumot, de nem ratifikálta, míg 41 ország soha nem is közeledett hozzá. Eddig mindössze három ország lépett ki a testületből, így Magyarország ezzel a lépéssel szűk klub tagja lehetne. Ráadásul a magyar helyzet különösen sajátos: bár a parlament ratifikálta a Római Statútumot 2001-ben, és az 2002. július 1-jén hatályba is lépett, a dokumentumot soha nem hirdették ki, így az ICC joghatósága formálisan nem vált a magyar jogrend részévé.
Az ICC-vel szembeni bizalmatlanság nem új keletű, és nem korlátozódik csak páriaállamokra. Az Egyesült Államok és Izrael például kezdettől fogva szkeptikusan viszonyult a bírósághoz. Mindkét ország attól tartott, hogy az ICC olyan platformmá válhat, ahol ellenfeleik bosszút állhatnak rajtuk különféle vádak formájában.
A bíróság politikai elfogultságának vádja az elmúlt években egyre gyakrabban merült fel. 2020-ban, amikor az ICC vizsgálatot indított a palesztin területeken elkövetett feltételezett háborús bűncselekmények ügyében, az izraeli vezetés ezt azonnal politikai támadásként értelmezte. Benjamin Netanjahu a vizsgálatot antiszemitizmusnak nevezte, és azzal vádolta a bíróságot, hogy politikai indíttatásból jár el az izraeli vezetőkkel szemben. Konzervatív kritikusai szerint az ICC baloldali narratívákat követ, amelyek Izraelt gyarmatosító telepes államként bélyegzik meg. Mások az európai politikai klíma alkalmazkodását látják benne, amely a bevándorló arab közösségek elvárásainak próbál megfelelni.
Hasonló reakció érkezett Moszkvából, amikor 2023-ban az ICC elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin ellen az ukrajnai háborús bűnök miatt. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője felháborítónak és elfogadhatatlannak nevezte a döntést, és közölte:
Oroszország nem ismeri el az ICC joghatóságát. Moszkva úgy értelmezte az intézkedést, mint ideológiai gesztust, amely az ukránbarát nemzetközi törekvéseket támogatja.
Az Egyesült Államok kritikája is egyre erőteljesebbé vált. Donald Trump 2018-ban az ENSZ Közgyűlésén nyíltan kijelentette, hogy az USA nem ismeri el az ICC hatáskörét, és nem is támogatja annak működését. Azonban a bírálatok nemcsak a „fehér, konzervatív világ” részéről érkeznek. Számos afrikai ország azzal vádolja az ICC-t, hogy túlzottan európai szemléletet képvisel. A 2010-es években sokan nehezményezték, hogy a bíróság aránytalan figyelmet fordít Afrikára, nem veszi figyelembe a helyi sajátosságokat, és gyakran rasszista szempontokat érvényesít.
Az Afrikai Unió több alkalommal is tiltakozott, mivel addig kizárólag afrikai személyek ellen emeltek vádat, köztük két hivatalban lévő államfő ellen is. A feszültségek odáig fajultak, hogy 2016-ban Burundi, Dél-Afrika és Gambia kilépési szándékukat jelentették be. Bár utóbbi kettő később visszakozott, a vita rávilágított a kontinens és a bíróság közötti mély törésvonalakra. Burundi, amely végül valóban távozott, úgy fogalmazott: az ICC a külföldi hatalmak politikai eszköze, amellyel az afrikai kontinensen bárkit eltávolíthatnak a hatalomból.
2018-ban Paul Kagame, Ruanda elnöke is bírálta az intézményt, amiért az kizárólag Afrikára koncentrál, míg más régiókban nem képes érvényt szerezni az igazságnak. A kritikusok szerint az ICC működésében meghatározó a eurocentrikus szemlélet, vagyis a bíróság döntései és eljárásai túlnyomórészt európai perspektívát tükröznek, ami hozzájárul a globális igazságszolgáltatás egyenlőtlenségéhez. Európából nézve ez nehezen érthető bírálat, hiszen a kontinens egyetemesnek tekinti a jogot. Ugyanakkor Awol Kasim Allo etióp jogászprofesszor, a Keele Egyetem oktatója így fogalmaz:
Ezzel a gondolatmenettel nem az a probléma, hogy szükségszerűen téves, hanem az, hogy elhomályosítja a nemzetközi jogrend összetett gyarmati hagyatékát, valamint a globális dél elidegenítését és kifelejtését a globális rend történetétől.”
Bár az afrikai vezetők kritikái sokszor a woke-baloldal retorikájára hajaznak, a Nemzetközi Büntetőbíróság korántsem a konzervatív európai hagyományok fellegvára. Sokkal inkább az a helyzet, hogy nem sikerült kialakítani azt a közös erkölcsi minimumot, amely egy ilyen bíróság működéséhez elengedhetetlen lenne. Ehelyett egyes politikai szereplők úgy tűnik, arra használják az ICC-t, hogy jogi eszközökkel leszámoljanak ellenfeleikkel.
Nyitókép: Nicolas TUCAT / AFP
***
Ezt is ajánljuk a témában
A szupranacionális bíróság szerint a magyar hatóságoknak őrizetbe kellett volna venniük az izraeli miniszterelnököt. Orbán Viktor viszont jó előre szólt, hogy ez nem fog megtörténni.
Brüsszeli sajtótájékoztatón tisztázták, miért nincs itt semmi látnivaló.
Koncz Zsófia lépésről lépésre ismertette a nagy tervet.
Gyakran alkalmazzák a titkos eljárást, hogy növeljék az elfogás esélyét.
Jelentést adott ki az Európai Számvevőszék, amelyben hangsúlyozzák: a Bizottság nem tette egyértelműen nyilvánossá, milyen érdekképviseleti tevékenységeket finanszíroznak uniós támogatásokból az NGO-k.
Botrány botrány hátán: jól ismert a cég a kormányhivatal előtt – nem először bukott meg.
Ennek ellenére drogpárti stratégiája van a fővárosnak.
Brüsszeli sajtótájékoztatón tisztázták, miért nincs itt semmi látnivaló.
