"Minden kihívás csak erősebbé tesz" – Dávid a saját teste rabja, mégsem hagyja, hogy a betegség győzzön
Rostás Dávid története nem csupán egy betegség krónikája, hanem egy olyan fiúé, aki nem hagyta, hogy testi korlátai megállítsák álmai elérésében. Dávid 24 évesen ágyhoz kötve, betegen, lélegeztetőgépen él, kezeit is csak korlátozottan tudja használni. Mégis is ír és komoly dolgokról mesél!
A 24 éves fiú már hatéves kora óta küzd a Duchenne-szindrómával, egy ritka genetikai betegséggel, amely fokozatosan bénítja le az izmokat, és amely végül teljes mozgásképtelenséghez vezet. Dávid állapota 2018-ban vált még súlyosabbá, ekkor ugyanis gégemetszést kellett végezni rajta, így már beszélni sem tud. Azóta ágyhoz kötve, lélegeztetőgépen él. A külvilággal az interneten tartja a kapcsolatot, így éli mindennapjait.
Rendíthetetlen optimizmus a betegségben
Betegsége ellenére a fiatal fiú nem hagyja, hogy a bezártság, a fájdalom és a magány legyőzze őt. Dávid minden nap úgy éli meg a világot, ahogy más talán csak álmodni tud róla – belső erővel, alkotással, és rendíthetetlen optimizmussal.
Az interneten keresztül tart kapcsolatot a külvilággal. Itt születnek azok a versek, dalszövegek, naplórészletek és motiváló gondolatok, amelyek szinte szárnyat adnak azoknak, akik elolvassák őket. Őszintesége, érzékenysége, humora és hite olyan erővel szól az emberekhez, amely ritka ajándék a mai világban.
Facebook-oldalán rendszeresen osztja meg gondolatait, amelyek már most is sokakat inspirálnak. Egyre több követője van, sokan írnak neki vissza, hogy az írásai segítettek nekik is. Ő pedig mindig újra és újra bizonyítja:
Az akadályok nem állíthatnak meg. Minden kihívás csak erősebbé tesz.
Dávid egyik legismertebb alkotása a "Négy fal között" című dalszöveg, amely egyfajta kiáltás – egy belső szabadságvágy, álom, és valóság keveréke:
Négy fal között élek én, néha szűkös a tér, de álmodom és remélek, kinyílik majd a világ előttem.
Ez a dal – és sok más írása – mély emberi érzéseket közvetít: a bezártság fájdalmát, a magányt, de ugyanúgy a reményt, az álmodás képességét és az élet apró örömeit is. Az emberekhez szóló üzenetei, bár az ő saját fájdalmát tükrözik, ugyanakkor erőt is adnak mindenkinek, aki valaha küzdött már saját korlátaival. Az írásokban gyakran tükröződik a vágy a szabadság után, a világ felfedezése, a kalandok átélése, amelyek mind szoros összefonódásban vannak Dávid személyiségével. Dávid számára a betegség csak egy fizikai állapot, a lelke azonban szabadon szárnyalhat.
Dávid versei is olyan mély érzéseket hordoznak, amelyeket bárki átélhet, aki megélte a küzdelmet és a reményt. Egyik versében így ír:
Csillagok keringenek égen, Éj homályában táncra kelnek. Szívünkben a vágy égő lángja, Csillagfényben örök álom vár.
A fiú története annak bizonyítéka is, hogy bármilyen nehézségek között is meg lehet találni az élet szépségeit. Naplójában gyakran ír arról, hogy a legapróbb örömök, mint egy kedvenc zene vagy egy baráti üzenet, hogyan képesek mosolyt csalni az arcára.
Dávid története nemcsak egy betegség sztorija, hanem egy bátor fiatalemberé, aki minden egyes nap újra megmutatja, hogy az emberi akarat határtalan. Az akadályok, legyenek azok testi vagy lelki, nem állíthatják meg azt, aki valóban küzd az álmaiért.
A fiú története bizonyíték arra, hogy a test határain túl a lélek szabadságát semmi sem akadályozhatja meg.
