Ezt még az eggyel korábbi Bödőcs is megirigyelhetné: Németország a román „gazdasági csoda” nyomába ered

Bödőcs Tibor krákogta el nagyszerű Putyin-paródiájában 2016-ban, amikor még inkább a humor, mintsem a politikai aktivizmus oltárán áldozott: „Magyarok, lesz eurótok – az lesz ráírva: rubel.” Ez jutott eszembe, amikor meghallottam a február végi német választás eredményéből kirajzolódó „megoldást” az Európai Unió versenyképességi válságára.

Ha tetszik, Németország a román gazdasági csoda nyomába ered.

Németország a legszebb keynesiánus hagyományok szerint brutális léptékű hitelfelvétellel húzná ki önmagát s ezzel együtt egész Európát a versenyképtelenség mocsarából. Ebben egyeztek meg múlt pénteken a leendő kormánypártok, a kereszténydemokrata–keresztényszocialista uniópárt és a szociáldemokraták – valamint a nagy eséllyel ellenzékben maradó, de a megállapodás révén egy kicsit mégiscsak kormányzó zöldek.

Egyrészt hallatlan összeget, 500 milliárd eurót (200 billió forintot, a magyar költségvetés éves kiadásainak ötszörösét) dobnak hozzá az államadóssághoz, ebből 300 milliárd euró a lepusztult infrastruktúra fejlesztésére, 100 milliárd a tartományok céljaira, további 100 milliárd euró (ez volt az egy héten át demokratikus aggályokat elbábozó zöldek igenlő szavazatának ára) klímaálmokra megy majd.

amely új államadósság felvételét vészhelyzet híján évente a bruttó hazai össztermék 0,35 százalékában maximálja: kiveszik a hatálya alól a katonai kiadásoknak a GDP 1 százalékát meghaladó részét, azaz korlátlan hitelfelvételt tesznek lehetővé Németország felfegyverzésére. Harmadrészt pedig a tartományoknak is megengedik, hogy az eddigi kötelező egyensúlyi költségvetés helyett felvegyenek a GDP-jük évi 0,35 százalékára rúgó adósságot.

Egyrészt: egy ilyen mennyiségű tőkeinjekció az Európai Unió talán legkisebb kamattal eladósodó tagjától óriási hullámokat vet majd, melyeket meglovagolhat az európai gazdaság eleddig semerre nem haladó hajója. A hatalmas német infrastrukturális beruházások haszna az értékláncok mentén eloszlik az európai gazdaságok között. Az időközben fegyverkezési célból fellazított európai adósságszabályok és a német lépés együttes hatására orbitálisan növekvő hadiipari kiadásokból pedig leginkább Európa hadiipari fellegvárai profitálhatnak –

Hazánknak tehát rövid, közép- és talán hosszú távon is igen hasznos, hogy hamarosan rengeteg friss pénz áramlik be Európába, s exportorientált, nyitott gazdaságunk végre hát- és nem szembeszélben hajózik.

Németország ki nem használt hitelfelvételi képessége aranytojást tojó tyúk, amit egyszer lehet levágni. A most bejelentett és jövő héten a Bundestag elé terjesztendő adósságoffenzíva önmagában minimum ötödével fogja megnövelni az államadósságot. Az adósság aránya 60-ról 70 százalék fölé nő, azaz eléri az unió közép- és kelet-európai térségének legnagyobb adóssághegyéét, a magyarét.

Az pedig pláne nem, hogy az Európa gazdaságát megmenteni hivatott német adósságcsomag demokratikus lábacskái udvariasan fogalmazva is filigránok. A kordon mögé zárt Alternatíva Németországért és az adósságféket teljes mértékben ellenző Baloldal párt együtt már blokkoló kisebbséget adnak, azaz ellenükben nem lehet kétharmaddal alkotmányt módosítani. Így aztán a politikai elit hetekkel a választás után összehívja a régi Bundestagot, ahol az establishment pártjainak még kétharmaduk van – és

Ízlelgessük: antidemokratikus, az eladósodás irányába ható döntés – amely azonban így is a magyar gazdaság érdekében áll.

amely a közhiedelemmel ellentétben nem a lehetséges, hanem a paradoxon művészete.

***

(Nyitókép: Alexandra BEIER / AFP)