Komoly spirituális felelősség hárul a konklávé résztvevőire
Az események a Vatikán falain belül zajlanak, de hatásuk messze túlnyúlik rajtuk. A Szent Péter téren összegyűlt zarándokok és turisták szeme a kápolna kéményére szegeződik: a füst jelez majd, sikerült-e megegyezniük a bíborosoknak. A fekete füst (fumata nera) a sikertelen szavazásokat jelzi, míg a fehér füst (fumata bianca) azt hirdeti a világnak: habemus papam – van pápánk.
A konklávé első lépéseként a bíborosok szent esküt tesznek.
Ebben megfogadják, hogy döntésük kizárólag Isten akaratán alapul, és szigorúan titokban tartanak mindent, ami a falak között történik. Aki megszegi az esküt, az automatikus egyházi kiközösítéssel számolhat – ez is jelzi, milyen komoly lelki és spirituális felelősség hárul a választókra.
A szavazás menete is évszázadok alatt kiforrott szertartásrend szerint zajlik.
Minden bíboros egy latin nyelvű szavazólapot kap, amelyre ráírja: Eligo in Summum Pontificem („A legfőbb egyházfővé választom”), majd meghajtva a papírt, titkosan ráírja a választott nevét. Ezután mindenki egyenként járul az oltárhoz, és a szavazólapot egy urnába helyezi, miután ünnepélyesen kijelenti: „Tanúmnak hívom Krisztust, aki ítélni fog engem, hogy szavazatomat annak adom, akit Isten előtt a legalkalmasabbnak tartok.”