„Ez a gyerek élni akar, anyuka!” – kétszer adott életet kislányának Katalin
Másodszor is életet adott a gyermekének Magyarné Homor Katalin – ezúttal a veséjével! Anya és lánya története a betegségről, a hitről, és az önfeláldozásról.
Katalin nem szokványos édesanya. Egy rendkívüli nő, aki gondolkodás nélkül ajánlotta fel szervét, hogy megmentse lánya életét. Magyar Zsófia ma már nem küzd a betegségével. A legfontosabb dolog most az életében a ballagása volt. Legnagyobb vágya, hogy Budapesten körmösként dolgozhasson. Történetük a kitartás, a remény és a családi szeretet erejének megható és felemelő példája.
Az anyai szeretet a betegség gyógyszere
A záhonyi Magyarné Homor Katalin tanárnő egy rendkívüli történetet osztott meg lapunkkal kislányáról. Zsófi esetét már korán diagnosztizálták, és kiderült, hogy egy plusz kromoszóma-töredékkel született. Eleinte leukémiát gyanítottak, de hamarosan kiderült, hogy Zsófi macskaszem szindrómában szenved. Emellett születésekor végbél-elzáródása volt, és két szívbillentyűje sem zárt rendesen. Hatodik életévében pedig súlyos veseelégtelenséget is diagnosztizáltak nála.
Addig, amíg nem érintett az ember, addig el sem tudja képzelni, hogy ez mivel jár. Fogalmam nem volt ezekről a dolgokról, éjszakánként dializáltam, bevettük a gyógyszert, és folytattuk a mindennapjainkat
– mesélte Katalin, visszaemlékezve a kezdetekre.
A családra azonban újabb nehéz pillanatok vártak, az orvosok közölték: Zsófi veseátültetésre szorul. Kezdetben Zsófi a hivatalos szervlistára került volna, de azt lassúnak találták. Ekkor vetődött fel, hogy családon belül történjen meg a transzplantáció. A lehetőség adott volt, ám nem volt problémamentes. Édesapja, túlsúlya miatt, sajnos nem bizonyult alkalmas donornak, így minden remény Zsófi édesanyára, Katalinra maradt.
Sok kivizsgálás után, 2016 februárjában végre megjött a hívás: alkalmas vagyok! Abban a pillanatban úgy éreztem, én vagyok a világ legboldogabb embere. Mindenki csak nézett rám – mintha megőrültem volna. Nagyon aggódtak értem, különösen édesanyám. Őt próbáltam megnyugtatni: „Hidd el, ennél jobb dolog nem is történhetett volna velünk! Örülj velem! Lehet, hogy évekig várnánk a listán, de így nincs szükség rá– segíthetek most, azonnal."
– mesélte Katalin a transzplantáció előtti időszakról.
Családon belüli transzplantáció
Az aggódó pillanatok azonban nem tartottak örökké. A műtétet sikeresen elvégezték, és Katalin egy vesével kevesebbel, de hatalmas szeretettel és örömmel mentette meg lányát.
Szerencsére elmúlt a veszély. Viszont Zsófi ma már 20 éves ezért a bulizás, alkohol fogyasztást is csak óvatosan, mértékkel lehet csinálni. Én sosem azt mondtam neki, hogy „te beteg vagy”. Inkább azt mondtam: „Kicsim, ez van, ezt hozta az élet, de hidd el, ezzel akár 100 évig is élhetsz!" Persze élsportoló nem lehet...
– tette hozzá Katalin.
Katalin elmondása szerint nagyon erős kötelék van lánya és közte, de sok a csörte is – akár bevallja, akár nem – nem tud leszakadni Zsófi az anyjáról. Az orvosok is mondták Katalinnak hogy "anyuka, köldökzsinórt tessék elvágni", önálló életet kell élnie. Természetesen amikor egy anyuka megszüli a gyerekét, mindig van féltés – egy beteg gyereknél ez pedig hatványozott is lehet.
Mindenesetre, Katalin így foglalta össze a küzdelmes évek tanulságát:
A nehéz helyzetben erősnek kell lenni, tovább kell menni, mert a gyerek rád támaszkodik, a hitedből táplálkozik. És az erőt egy szülőnek kell sugároznia. Nem szabad a betegségbe bele ragadni. Csinálni kell tovább az életet, és bízni a jóban, pozitív hozzáállással. Ha valaki alkalmas és tud adni, akkor azt tegye meg, mert annál jobb érzés nincs, hogy látod felnőni a gyermekedet, hogy álmai vannak, önálló lesz, és kivirul.
Bár még mindig erős a kötelék Zsófi és édesanyja között, a nagybetűs élet most kezdődik csak igazán a fiatal lány számára!
