„Napi 19 órát dolgoztam, így lettem alkoholista az álommunkám miatt”
A hatékonyságot percekben mérték, a teljesítményt statisztikákban.
Dorothy Herson, mentális egészségügyi aktivista számolt be arról, hogyan lehet az álommunka miatt eljutni a teljes összeomlásig. Kitűnő érettségi után az egyetemen magával ragadta a városi ügyvédi karrier ígérete: háromhetes nyári gyakorlatok felhőkarcolókban, csillogó brosúrák, hatalmas fizetés. Hitt abban, hogy ez az, amit akar – és el is érte. Huszonkét évesen szerződést kapott egy jól menő ügyvédi irodánál.
Azonban a valóság hamar romba döntötte az álmot. A verseny kegyetlen volt, a szabályok megváltoztak: már nem volt kivételes, csupán egy volt a sok briliáns elme között. A hatékonyságot percekben mérték, a teljesítményt statisztikákban. Az elvárások éjjel-nappali munkát kívántak. Hamarosan szorongás, alváshiány és pánikrohamok vették át az uralmat az életében.
Napi 19 órát dolgozott. A túléléshez gyógyszerekhez nyúlt, ezek váltották a kávét és a bort. Az életét egy gyógyszerre szabott időbeosztás uralta. Nem a szórakozás vagy a kábulat hajtotta, csupán nem tudta, hogyan maradjon ébren másképp. A visszajelzések mégis negatívak voltak. Bár ő volt a leginkább kihasznált munkatárs az osztályán, ez sem bizonyult elégnek. Összeomlott, kórházba került, de még ekkor sem állt le. Tovább dolgozott, de végül a cég nem hosszabbította meg a szerződését. Mindez megerősítette korábbi félelmeit: nem volt elég jó.
Ezután másik irodában kezdett újra, de két év múlva végleg összeomlott. Először ekkor volt képes megállni, és felismerni, milyen mélyre süllyedt. Elvesztette önmagát – az önértékelését kizárólag a teljesítménye és a dicséretek határozták meg - írja a Daily Mail.
A gyógyulás lassan indult. Egy 12 lépéses program, terápiák, gyógyszeres kezelés és támogatók segítségével kezdte újraépíteni magát. Íróként találta meg újra önmagát. Megjelent az első regénye, és mentális egészségügyi témákban publikál azóta. Ma harminckét éves, és már nem akar megfelelni mindenáron. Nem keresi folyton az elismerést – inkább a nyugalmat. Olyan életet épített, amelyből nem akar menekülni.
