A hegymászó Suhajda Szilárd teherhordók és mesterséges oxigén használata nélkül első magyarként szeretett volna felérni a Mount Everest 8848 méteres csúcsára. 2023. május 23-án vágott neki a végső csúcstámadásnak a 7950 méteren lévő négyes táborból, ám másnap estétől kezdve többé nem érkezett jel a műholdas nyomkövetőjéről. A következő napok a felkutatásáról szóltak, de május 27-én befejezték Suhajda keresését. Özvegye, az akkor is a háttércsapat tagjaként dolgozó Legindi Tímea két év elteltével is rendszeresen gondol azokra a napokra a nemrég a 7. születésnapját ünneplő Soma fiukkal együtt.
Suhajda Szilárd fia is szeret mászni
– Nyilván új emléke már nem lesz vele, de vannak szép közös pillanatok, amiket fel tudunk idézni.
Döbbenetes egyébként látni, hogy mennyire hasonlít Soma Szilárdra nemcsak a belső vonásait illetően, hanem külsőre is. Van olyan gyermekkori képe Szilárdnak, amin bárki összetévesztené őket.
Egyszer-egyszer azért mondják a szüleim, hogy rám is hasonlít, pláne a gyermekkori, rövid hajas képeimet nézegetve, de viselkedésében vagy akár a mozdulataiban is egyre jobban látom benne Szilárdot. Ez nagyon szép, de keserédes is egyben, megesik, hogy alkalomadtán arcul csap a dolog – nyilatkozta Legindi Tímea az Origónak adott interjúban.
Fiával kapcsolatban az édesanya elárulta, hogy ő is megkedvelte a mászást műfalakon és sziklákon, de egyelőre nem szeretne abba belegondolni, hogy mi lesz, ha később ő is a hegymászást választaná hivatásként – bár jelenleg nem is hiszi, hogy a sportkedvelő Soma majd hegymászó akarna lenni. Legindi Tímea hozzátette, a tragédia második évfordulója más, mint az első volt.
Egy rendelt Oscar-díjjal jutalmazta magát Legindi Tímea
– Jól lehoztam a kommunikációt az utóbbi két évben, de ez sok energiát igényelt. A nulladik perctől van mellettem egy mentálhigiénés szakember, akivel folyamatosan tartom a kapcsolatot – mondta az özvegy.
Ez ilyen visszás dolog lehet, de én tavaly az évforduló kapcsán rendeltem magamnak online egy Oscar-díjat, ami azt hivatott jelképezni, hogy milyen nagy utat tettem meg eddig.
Az egy év elteltével képletesen megveregettem a vállamat, hogy „Timi, ezt tök jól lehoztad”. Beállítottam a konyhaablakba, és mindig arra emlékeztet a kis szobor, hogy ez milyen nehéz időszak volt, de hogy azért szépen végigcsináltuk Somával.
A workshopokat tartó és az év végére egy Suhajda korábbi feljegyzéseiből készült könyvet kiadni tervező Legindi Tímea válaszolt arra is, hogy csinálna-e valamit másként, gondol-e a „Mi lett volna, ha…” kérdésekre. – Én a tőlem telhető legjobbat megtettem, és én erre gondolok.
A lelkiismeretem rendben van. Az meg, hogy bármikor lebeszéljem, hogy menjen bárhova, ez fel sem merült bennem korábban soha.
A keresés kapcsán sem csináltam volna semmit máshogy, hiszen közben arra fókuszáltam, hogy minden pillanatban a lehető legjobb döntést hozzam meg.
A teljes interjú az Origó oldalán olvasható el.
