Képzeld el, hogy elindulsz egy űrutazásra a hazád színeiben, és mire visszatérnél, az az ország már nem is létezik. Ez nem egy sci-fi film sztorija, hanem valóság: ezt élte át Szergej Krikaljov, a szovjet űrhajós, aki közel egy évet töltött a világűrben, jóval tovább, mint azt bárki tervezte – mindezt a történelem egyik legnagyobb politikai átrendeződése miatt.
A világűrben rekedt az űrhajós
Krikaljov 1991 májusában indult útnak a Mir űrállomás fedélzetére, akkor még a Szovjetunió zászlaja alatt. Küldetése rutinfeladatnak indult, ám ahogy a Földön egyre jobban kibontakozott a Szovjetunió felbomlása, az ő hazatérése is egyre bizonytalanabbá vált.
Két hónappal a felszállása után vállalta, hogy marad még egy turnusra, mint fedélzeti mérnök. Csakhogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogy tervezték. Decemberre még mindig ott volt – és közben a világ, amit ismert, gyökeresen megváltozott.
Amikor a hazád eltűnik a térképről
A helyzet pikantériája, hogy a visszatérése logisztikai akadályba is ütközött: a kilövési bázis és a kijelölt leszállóterület hirtelen egy másik, frissen függetlenedett ország – Kazahsztán – területére került. A politikai zűrzavar miatt Krikaljov még hónapokig az űrben maradt, míg végül 1992. március 25-én landolt újra a Földön – immár nem szovjet, hanem orosz állampolgárként.
Nem véletlenül nevezik őt „az utolsó szovjet embernek" – ő volt az utolsó, aki a Szovjetunió nevében járt a világűrben, és csak annak megszűnése után tért vissza az új valóságba.
És ez még csak a kezdet volt
Meglepő módon a hosszú kényszerű űrbéli tartózkodás nem vette el a kedvét: 1994-ben újra fellőtték az űrbe, ezúttal már az amerikaiakkal közösen. Részt vett az első közös amerikai-orosz űrmisszióban, és ő volt az egyik első ember, aki belépett a Nemzetközi Űrállomásra is – ráadásul ő és NASA-s társa, Robert Cabana kapcsolták fel az első villanyt a Unity modulban.
Krikaljov hosszú űrbéli tartózkodása miatt még az idővel is „trükközött" – szó szerint. Az Einstein-féle relativitáselmélet szerint ugyanis a gyors mozgásban lévő objektumokon (például egy űrállomáson) másként telik az idő: lassabban. Ez az úgynevezett idődilatáció, amelynek eredményeként Krikaljov most nagyjából 0,02 másodperccel fiatalabb azoknál, akik vele egy időben születtek – csak ők nem utaztak ilyen sebességgel a világűrben.
„Inkább az itthon maradókért aggódtam"
Egy 2015-ös interjúban a brit The Guardian-nek mesélt az élményeiről:Nem minden információ jutott el hozzánk egyszerre, de tudtunk a népszavazásról, és más eseményekről is. Én igyekeztem a munkámra koncentrálni, és sokkal jobban aggódtam azokért, akik otthon voltak – a családunkért, a barátainkért. Nekünk odafent mindenünk megvolt.
A visszatéréséről így nyilatkozott:Elégedettséget éreztem, hogy sikeresen elvégeztem a feladatomat. És persze hatalmas megkönnyebbülést – hiszen hónapokig óriási felelősség nyomta a vállamat.
Forrás: Ladbible
