A hadiipar fejlesztéséhez nem elég csak az állami pénz

Noha Európa területi védelme elsősorban a NATO haderején alapul, melyet a tagállamok biztosítanak a védelmi kiadások megfelelő szinten tartásával, amely jelenleg a GDP 2 százaléka, de ez várhatóan tovább emelkedik, akár 5 százalékra is. A Deloitte számításai szerint egy 3,5 százalékos cél tavaly 357 milliárd eurót jelentett volna, míg az 5 százalék elérése további 351 milliárd euróba kerül.

A NATO mellett az EU is egyre nagyobb szerepet játszik a fegyverkezésben

A tanácsadó cég elemzése arra is felhívja a figyelmet, hogy bár az Európai Unió a védelem terén inkább tagállami koordinációval, kutatás-fejlesztéssel vagy a beszerzések összehangolásával foglalkozik, újabban Brüsszel is a védelmi kiadások növelését szeretné látni a tagállamoktól. A 2025 márciusában bejelentett Rearm/Readiness 2030 kezdeményezés célja az európai védelmi képességek megerősítése és az Európai Unió biztonságának hosszú távú garantálása. Ennek keretében a tagállamok évente maximum a GDP 1,5 százalékával növelhetik a védelmi kiadásaikat anélkül, hogy a többletköltés beleszámítana költségvetési deficit kalkulációjába, de a program része a SAFE (Security and Defence Fund for Europe) instrumentum, melynek keretében 

Csűrös Balázs, a Deloitte pénzügyi tanácsadás üzletágának partnere szerint az Európai Unió felismerte, hogy biztonságának megteremtésében nem támaszkodhat kizárólag az Egyesült Államokra, stratégiai autonómiájának megerősítéséhez a haderő és a védelmi képességek megerősítésére és a védelmi iparág átfogó fejlesztésére van szükség. Ugyanakkor kérdéses, hogy milyen források állnak rendelkezésre ezek finanszírozásához.

Az EU az átfogó Európai Védelmi Ipari Stratégia (EDIS, European Defence Industrial Strategy) ernyője alatt 2025 áprilisáig négy programot jelentettek be, ezek:

• a k+f támogatására, a versenyképesség növelésére és a tagállami együttműködés élénkítésére létrehozott Európai Védelmi Alap (European Defence Fund, EDF);
• a védelmi beszerzések terén történő együttműködést támogató Európai Védelmi Ipar Fejlesztése Közös Beszerzéssel elnevezésű program (European defence industry reinforcement through common procurement act, EDIRPA);
• a kritikus hadiipari termékek (kifejezetten lőszer és rakéta) gyártásának támogatására elfogadott Lőszergyártás Támogatásáról Szóló Jogszabály (Act in Support of Ammunition Production, ASAP);
• az EDIRPA és az ASAP egyaránt az orosz agresszió okozta veszélyhelyzetre reagálva indult el. Ezeket a kezdeményezéseket az Európai Unió védelmi ipari felkészültségének elérését célzó strukturáltabb, hosszabb távú megközelítésbe, az Európai Védelmi Beruházási Programba (European Defence Industry Program, EDIP) fogják becsatornázni.

Az állami mellett magánforrások bevonására is szükség van

A Deloitte elemzése szerint a támogatások elnyeréséhez a vállalatoknak demonstrálni kell, hogy a projekt, amelyre a támogatást igénylik, illeszkedik az EU védelmi stratégiájának célkitűzéseibe, miközben a határon átnyúló, más tagállamokból származó partnerekkel közösen létrehozott konzorciumok előnyben részesülnek, ahogy az is segít, ha kettős felhasználású (dual-use) technológiák fejlesztésére irányulnak a projektek.

A tanácsadó cég szerint azonban hiába a politikai akarat és a költségvetés, 

ami különösen a kis- és középvállalkozásoknak jelenthet kihívást, noha azok mind a szektor ellátási láncaiban, mind az innováció terén kulcsszereplők.

Egy 2024-es, az  Európai Bizottság Védelmi Ipari és Űripari Főigazgatósága (Directorate General for Defence Industry and Space, DG DEFIS) által készített tanulmány szerint a hadiipari kkv-k kielégítetlen forrásigénye tőkeágon 1 milliárd és 3 milliárd euró között van, míg a hitelágon ez az összeg 2 milliárd euró. Ez a forráshiány mind az innovációt, mint a kapacitásbővítést nehezíti, veszélybe sodorva az EU stratégiai autonómiáját, miközben ígéretes tech cégek a tengerentúlra települhetnek a kedvezőbb befektetői környezet miatt.

A tőzsdei bevezetés csak kiegészítő lehetőség

A szektor szereplőinek a tőzsdei bevezetés (IPO) is lehetőség lehet a tőkebevonásra, de egyelőre ez inkább csak kiegészítő lehetőségként lehet életképes, hiszen a Deloitte szerint 2019 óta Európában 13 védelmi ipari vállalat ment tőzsdére, összesen 1 milliárd euró értékben bocsátva ki részvényt. A helyzet azonban jóval kedvezőtlenebb, ha kivesszük ebből a három legnagyobb tőzsdei kibocsátást, hiszen akkor csak 187 millió euró marad, ami csak töredéke a fentebb jelzett 1–3 milliárd euró közötti tőkeigénynek. Azonban az IPO-k száma a védelmi szektorban emelkedhet a jövőben az Euronext tőzsdecsoport IPOready Defence programjának köszönhetően, 

A növekedéshez szükséges tőke nem csak a tőzsdéről származhat, hanem tőkeerős befektetőktől is. Az utóbbi tíz év hadiipari felvásárlásai és fúziói száma például 117 volt, s 60 százalékuk az utóbbi négy évben történt. Ezen tranzakciók többségében a vevő a hadiipari szektorból érkező stratégiai befektető volt, de jelentős a kockázatitőke-befektetők aránya is. Azonban utóbbiak nagyon ritkán fektetnek kizárólag katonai termékek gyártóiba, ezért ők inkább azoknak a termékeknek és technológiáknak a fejlesztőit keresik, melyek a polgári szektorban is eladhatók.

A felvásárlási aktivitás szempontjából fontos, hogy azt a védelmi szektorban erősen korlátozzák a külföldi közvetlen befektetéseket (FDI) szabályozó tagállami rendelkezések vagy egyéb nemzetbiztonsági szempontok, melyekkel az országok a stratégiai integritásukat igyekeznek megőrizni, gátat szabva a külföldi tulajdonszerzésnek. A helyzetet nehezíti, hogy korábban a bankok nem szívesen finanszírozták ezeket a tranzakciókat.

A bankok eddig nem jeleskedtek a hadiipar hitelezésében

A bankok ugyanis ESG- és reputációs szempontok miatt korábban elzárkóztak a védelmi szektor finanszírozásától. Ám a költségvetési források mellett szükség lenne a bankok szerepvállalására is. Ezt a kereskedelmi bankoknak kockázatkezelési előírásainak és hitelezési politikájának felülvizsgálata segítheti, amihez iránymutatásul szolgálhat az Európai Beruházási Bank (EIB), amely 2 milliárd euróra emelte a védelmi ipari projektek finanszírozására szánt 2025-re vonatkozó keretösszegét, egyúttal jelentősen kibővítve a támogatható projektek körét. Az EIB lépése jelzés a kereskedelmi bankoknak, hogy a védelmi ipar finanszírozását már nem utasítja el a finanszírozói szektor.

Az európai mellett fontos szerepet játszhatnak a tagállami fejlesztési bankok is, melyek közül a Deloitte a lengyel BGK-t vagy a Cseh Export Bankot emelte ki, melyek jól kiegészítik az EIB nyújtotta finanszírozási lehetőségeket, célzottan támogatva a védelmi ipari ellátási lánc stratégiai vállalatait, valamint a kutatás-fejlesztési kezdeményezéseket, akár régiós szinten is.

Emellett napirenden van egy új multilaterális intézmény, a DSR (Defence, Security and Resilience, vagyis Védelmi, Biztonsági és Reziliencia) Bank (korábbi nevén NATO Bank) létrehozása is, amely közös európai védelmi célokat szolgálna alacsony kamatozású hitelek és garanciák nyújtásával.