Trump nem tesz le Grönland megszerzéséről

Donald Trump amerikai elnök akarata nem változott meg Grönland megszerzését illetően. A Fehér Ház szakértői jelenleg is számításokat végeznek arról, mennyibe fog kerülni az Egyesült Államoknak, ha a világ legnagyobb szigete amerikai területté válik -írta a hirado.hu.

Több, a tervet ismerő forrás szerint a Fehér Ház költségvetési hivatala elemzi az 58 ezer fős lakosság állami szolgáltatásokkal való ellátásának költségeit, illetve a lehetséges bevételeket, amelyek Grönland természeti erőforrásaiból, különösen az ásványkincsekből származhatnának – írta meg a The Washington Post.

A cél egyértelmű: olyan ajánlatot tenni a grönlandi kormánynak, amely kedvezőbb, mint a Dán Királyság által jelenleg nyújtott évi mintegy 600 millió dolláros támogatás.

 „A terv lényege: többet fizetünk, mint Dánia” – fogalmazott egy magas rangú tisztviselő.

Trump korábban már kijelentette, hogy száz százalék, hogy Grönland az Egyesült Államoké lesz, de ehhez nem akar erőt alkalmazni, bár hozzátette, hogy „semmilyen lehetőséget nem veszünk le az asztalról”. Az elnök szerint Grönland kulcsfontosságú geopolitikai pozícióban van a sarkvidéki tengeri útvonalak mentén, amely nemcsak hajózási, hanem katonai szempontból is kiemelten fontos. A sziget ráadásul értékes ásványkincsek lelőhelye, és egyes becslések szerint stratégiai nyersanyagkészleteinek értéke elérheti a 3 ezer milliárd dollárt.

„Az elnök biztos abban, hogy Grönland lakosai jobban járnának, ha az Egyesült Államok védelme alatt állnának, különösen a sarkvidéki térség modern fenyegetéseivel szemben” – fogalmazott Anna Kelly, a Fehér Ház helyettes szóvivője.

Koppenhága felháborodottsága továbbra is kitart. A dán miniszterelnök, Mette Frederiksen ezen a héten háromnapos látogatást tesz Grönlandon, hogy demonstrálja elkötelezettségét a terület iránt. A frissen beiktatott grönlandi kormányfő, Jens-Frederik Nielsen a közösségi médiában reagált:

„Meg kell hallgatnunk másokat, amikor rólunk beszélnek. De nem szabad megrendülnünk. Békével, méltósággal és egységgel kell válaszolnunk. És ezekkel az értékekkel kell világosan és higgadtan megmutatnunk az amerikai elnöknek, hogy Grönland a miénk.”

A Trump-adminisztráció egyes tagjai azonban már most a dán kormány kritikájával készítik elő az új politikai színteret. J. D. Vance alelnök a múlt héten a grönlandi amerikai támaszponton járt, ahol kijelentette: „Dánia nem teljesítette kötelességét Grönlanddal szemben – se gazdaságilag, se biztonságilag. Mi jobb partnerek lennénk.”

A Fehér Ház számításai szerint a sziget jövőbeni fenntartása megtérülhet – akár az ásványkincsekből, akár a kereskedelmi tevékenységből származó adóbevételek révén. Ám elemzők figyelmeztetnek: Grönland nyersanyagvagyona még feltáratlan, sok lelőhely gazdaságosan nem bányászható, ráadásul a grönlandi kormány már több külső bányaprojektet is elutasított.­­

Jens-Frederik Nielsen megválasztott grönlandi miniszterelnök  Facebookon tett bejegyzésében utasította el azt, hogy a szigetet az Egyesült Államok megszerezze.

„Hadd mondjam ki világosan: az Egyesült Államok nem kapja meg Grönlandot. Senkié sem vagyunk. Magunk döntünk a jövőnkről” – írta a kormányfő, egyben nyugalomra intett.

„Nem szabad félelemből reagálnunk. Nyugalommal, méltósággal és összetartással kell reagálnunk” – tette hozzá a Dániától való függetlenség fokozatos megvalósítását pártoló politikai erő, a Demokraatit párt 33 éves politikusa az MTI szerint.

Úgy fogalmazott, hogy Donald Trump amerikai elnöknek meg kell mutatni, hogy

Grönland csakis a grönlandiaké.

„Így volt tegnap, így van ma, és így lesz ez a jövőben is” – hangsúlyozta.

Sodródó jég a nem egészen húszezer lakosú grönlandi főváros, Nuuk óceánpartján 2025. március 7-én (Fotó: MTI/EPA/Ritzau/Mads Claus Rasmussen)

Grönlandon március 11-én tartottak parlamenti választást, amelyet a Demokraatit nyert meg csaknem 30 százalékos eredménnyel. Rajta kívül a kisebbik konzervatív párt, az Atassut (Szolidaritás), a szociáldemokrata Siumut (Előre) és a baloldali inuit Ataqatigiit (Népi közösség pártja) vesz részt a kormányban, így a szigeten működő egyetlen további párt, a Dán Királyságtól való gyors elszakadást szorgalmazó Naleraq (Tájékozódási pont) fogja egyedül alkotni az ellenzéket.

Mette Frederiksen dán miniszterelnök Grönlandra utazott, hogy szorosabbra fűzze a kapcsolatokat Dánia és autonómiát élvező területe között.

Donald Trump amerikai elnök január 20-i hivatalba lépése óta többször jelezte, hogy szeretné, ha Grönland az Egyesült Államokhoz tartozna,

és a törekvést amerikai nemzetbiztonsági érdekekkel magyarázta.

Az Egyesült Államok régóta tervezi Grönland annektálását, az erre vonatkozó igényt komolyan kell venni – jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök csütörtökön Murmanszkban, egy a sarkvidék jövőjéről tartott fórum plenáris ülésén – írja az MTI.

„Csak első pillantásra lehet ez meglepő valaki számára, és súlyos tévedés lenne azt hinni, hogy ezek valamiféle extravagáns kijelentések az amerikai kormányzat részéről” – mondta az orosz államfő.

Putyin emlékeztetett, hogy az erre vonatkozó tervek először az 1860-as években jelentek meg,

és rámutatott, hogy „az Egyesült Államok továbbra is módszeresen előmozdítja geostratégiai, katonapolitikai és gazdasági érdekeit az Északi-sarkvidéken”. Hozzátette, hogy a grönlandi kérdésnek semmi köze Oroszországhoz, de Moszkva aggódik, mert a NATO-országok egyre gyakrabban a távoli északot az esetleges konfliktusokhoz ugródeszkaként tüntetik fel.

Vajon mi okból került hirtelen a nagyhatalmak vetélkedésének fókuszába Grönland, amelyről a legtöbbeknek talán csak az örök jégtakaró, a kis színes házikók és a bálnavadászat juthat az eszébe? A sziget, amelynek történetében már ezer évvel ezelőtt is magyar szálakra bukkanunk, nem most vált Amerika és Kína vetélkedésének egyik célpontjává, ám Donald Trump beiktatása óta felgyorsult ez a versenyfutás.

„Nem akarunk dánok vagy amerikaiak lenni” – szögezte le Múte Bourup Egede grönlandi miniszterelnök a Fox Newsnak adott szerdai interjújában. Miközben a világ legnagyobb szigetére váratlanul területi igényeket bejelentő Donald Trump amerikai elnök a napokban úgy fogalmazott: „Azt hiszem, az emberek (a Grönlandon élők) velünk akarnak lenni”, és úgy látta, Dánia részéről „nagyon barátságtalan cselekedet lenne, ha nem engednék, hogy ez megtörténjen”. A Berlingske dán és a Sermitsiaq című grönlandi lap megbízásából elvégzett, szerdán közzétett felmérés szerint

a grönlandiak csupán hat százaléka tartaná kedvezőnek a csatlakozást,

míg kilenc százalékuknak nem volt határozott véleménye.

Grönlandi őslakosok Palesztináért? Az amerikaiak grönlandi befolyása, „dániai jelenléte” ellen tiltakoznak Koppenhágában, Donald Trump amerikai elnök kijelentésére reagálva, 2025. január 26-án (Fotó: MTI/EPA/Ritzau/Ida Marie Odgaard)

Arany, arany, arany!

Mette Frederiksen dán miniszterelnök a Berlingskének nyilatkozva üdvözölte az eredményt. A kormányfő korábban óvatosan fogalmazott, szerinte

„Grönland dolga, hogy a függetlenségéről döntsön”.

Kevésbé visszafogottan, bár a szimbólumok nyelvén üzent X. Frigyes dán király, akinek döntése alapján néhány hete, 500 év után a királyi címerre (ami természetesen Dánia címere is) felkerült a jegesmedve és a kos; előbbi Grönlandot, utóbbi a Feröer-szigeteket szimbolizálja.

„Egyszerre szaggatott szürke hegycsúcsok tűnnek fel előttünk, ahogy a motorcsónak hullámzó part menti vizeken és drámai fjordokon navigál Grönland déli csücskében. Azok a nagyon magas hegyes hegyek egy aranyöv részei” – mutatja Eldur Olafsson, az Amaroq Minerals bányavállalat vezérigazgatója. Így indul a BBC hétfőn közölt riportja, amely a grönlandi Nalunaq-hegy alatt készült, egy völgyben, ahol az izlandi cég aranyat bányászik.

A vállalkozás emberei a környező hegyláncot és völgyeket is bejárják, más értékes ásványokra vadászva, hiszen több mint 10 ezer négyzetkilométeren (3861 négyzetmérföldön) szereztek kutatási engedélyeket.

„Rezet, nikkelt és ritkaföldfémeket keresünk”

– erről beszél az izlandi vállalatvezető, aki kiemeli: ez a rész még nincs feltérképezve.

„(…) autóval behajtunk az aranybányába, egy sötét alagúton haladva felfelé a hegyen belül. Ezt nézzék meg!”– mondja Olafsson egy fehér színű, kvarcosan csillogó sávra és egy vékony, sötét vonalra mutatva: „Arany, arany, arany. Végig. Hát nem rendkívüli?”

Másfél millió tonna ritkaföldfém

Grönland, a világ legnagyobb szigete és negyedik legnagyobb közigazgatás egysége, Dánia autonóm területe nem csak egy terméketlen, jórészt jéggel borított földdarab. Az Egyesült Államok Földtani Intézetének (USGS) adatai szerint Grönland rendelkezik a világ nyolcadik legnagyobb, 1,5 millió tonnás ritkaföldfémkészletével.

A Greenpeace nemzetközi környezetvédő mozgalom által 2009-ben közzétett felvétel a Grönland északi részén található Petermann-gleccserről. 2010. augusztus 5-én egy hatalmas, 260 négyzetkilométeres darab szakadt le a Petermann-gleccserből (Fotó: MTI/EPA/Nick Cobbin)

A BBC hozzáteszi: az úgynevezett ritkaföldfémelemek nyolcadik legnagyobb készletével rendelkezik, amelyek létfontosságúak a mobiltelefonoktól kezdve az akkumulátorokig és az elektromos motorokig. Ezenkívül nagy mennyiségű más kulcsfontosságú fémet is tartalmaz, mint például a lítiumot és a kobaltot.

Van olaj és gáz is, de az új fúrásokat betiltották, és a mélytengeri bányászatot is tiltja az autonóm sziget jelenlegi vezetése.

Lefagytak a kínaiak

Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának jelentése szerint Grönland készletei a rendelkezésre álló földi készletek csaknem 20 százalékát teszik ki – folytatja a Chinaobservers.eu.

Miután 2009-ben jelentős autonómiára tett szert, Grönland már akkor nekilátott, hogy finanszírozást szerezzen ritkaföldfém-kitermelő vállalkozásaihoz.

A globális pénzügyi válság miatt a nemzetközi befektetők köre minimálisra csökkent, különösen nyugaton, így Grönland Kínához fordult. A grönlandi tartalékokkal kapcsolatban számos kínai befektetést tárgyaltak. A grönlandi hatóságok mérlegelték a kínai ajánlatokat, a bányászati projekteket, illetve a jelentős kínai jelenlét Grönland biztonságára gyakorolt lehetséges hatását.

Ám a beruházási tervek vitássá váltak a 2021-es grönlandi választások után, amelyeket az ország bányászatával kapcsolatos megosztottság váltott ki, és végül az uránbányászat és -kutatások tilalmával tetőzött a szigeten, s ez a helyzet a ritkaföldfém-kitermelési projektek jelentős részét is – stílszerűen, Grönland éghajlatához illően – jegelte, derül ki a Chinaobservers.eu cikkéből.

A 2025. január 7-én közreadott képen a grönlandi zászló leng Igaliku település határában. Ezen a napon ifjabb Donald Trump üzletember, Donald Trump amerikai elnök fia a dán fennhatóság alatt álló Grönland fővárosába, Nuukba érkezett (Fotó: MTI/EPA/Ritzau/Ida Marie Odgaard)

Befigyel egy űrbázis

Nemcsak ritka ásványkincsei miatt keltette föl ennyire Washington figyelmét ez a földterület. Aki á-t mond, mondjon bé-t is: Trump különös, Kanadával kapcsolatos területi igényeiből következik Grönlanddal kapcsolatos ambíciója is.

A sziget stratégiai jelentőségét nem csak elméleti szakemberek ismerték fel Amerikában: jelenleg Grönlandon található az amerikai légierő legészakibb bázisa, az északi sarkkörtől közel ezer kilométerre, északra fekvő Pituffik (korábban: Thule) űrbázis.

A támaszpont létfontosságú a rakétavédelem és a világűr megfigyelése szempontjából, emellett otthont ad a 12. űrfigyelő századnak, amely korszerűsített korai előre jelző radarrendszereket üzemeltet, valamint a 23. űrműveleti század 1. részlegének, amely a műholdas műveleteket támogatja.

Johnson jegesmedvekertje

Bár a sziget megvásárlásának ötlete extremitásnak tűnt, amikor Trump fölvezette (igaz, a jelenlegi elnök már előző ciklusában is próbálkozott ugyanezzel), érdemes felidézni, hogy Grönlandra nem először tesz „vételi ajánlatot” az Egyesült Államok.

A második világháborút követően, Harry Truman elnöksége idején, mint arról annak idején az AP beszámolt, James Byrnes amerikai külügyminiszter 1946. december 14-én tett vételi ajánlatot Gustav Rasmussen dán külügyminiszternek New Yorkban Grönland szigetére. Rasmussen megdöbbent ugyan, de jelezte, hogy tanulmányozzák a javaslatot, melyet Dánia aztán visszautasított.

A területek adásvétele nem ismeretlen az észak-amerikai kontinens történetében: az 1773-tól Oroszországhoz tartozó Alaszkát például 1867-ben vásárolta meg az Egyesült Államok 7,2 millió dollárért II. Sándor cártól.

(A történetben természetesen itt is találunk magyar szálat: 1772-ben Benyovszky Móric egyik útvonala is érintette a két kontinens közötti Aleut-szigeteket.)

Miközben a korabeli sajtó és a közbeszéd nem győzött gúnyolódni az amerikai közvélemény jelentős része által pénzkidobásnak vélt tranzakción, és a területet az elnök neve után Andrew Johnson jegesmedvekertjének vagy a külügyminisztert gúnyolva Seward jégszekrényének nevezték, már 1896-ban, az itt talált aranylelőhely és a kirobbant „aranyláz” után gyökeresen megváltozott a kérdés megítélése.

Aki átjátszotta Grönlandot 

A stratégiai fontosságú Grönland birtoklásának kérdése sem először merül fel: a második világháború idején felbecsülhetetlen szolgálatokat tett Washingtonnak az a pár dán diplomata, akik Grönladon szolgálva szembeszálltak a németbarát dán Quisling-kormánnyal, és lehetővé tették, hogy Amerika haditengerészeti bázisként használja a szigetet.

A hála nem politikai kategória: az egyik, az amerikai érdekek maradéktalan érvényesülését lehetővé tevő dán diplomata, Povl Bang-Jensen, aki oroszlánrészt vállalt Grönland amerikai bázissá tételében a világháború idején, a legkevésbé sem érezhette maga mögött Washington támogatását, amikor az ENSZ Ötös Bizottságának másodtitkáraként kiállt az 1956-os magyar forradalom mellett. Bang-Jensent, a magyar forradalom dán mártírját –  – a mai napig tisztázatlan körülmények között lőtték agyon New Yorkban.

A whiskyháború

A kanadai partokhoz igen közel fekvő Grönland sem először kerül területi viták kereszttüzébe. Csak három esztendeje annak, hogy lezárult a Kanada és Grönland között éppen félúton fekvő Hans-szigetért folyatott „whiskyháború”.

A vita még 1973-ra nyúlik vissza, amikor meghúzták a tengeri határt Kanada és a dán királysághoz tartozó Grönland között. Az utóbbi évtizedekben a kanadaiak és a dánok helikopterrel jártak a sziklához, és kitűzték a nemzeti zászlót, hogy kifejezzék területi igényüket a mindkét ország partjaitól pontosan 18 kilométerre fekvő sziklára. Ilyenkor rendszerint letépték a másik ország zászlaját, és gúnyos vagy vicces üzeneteket, valamint egy üveg italt hagytak a másik fél számára: a kanadaiak egy üveg kanadai whiskyt, a dánok pedig pálinkát.

Bár a történelem első és talán utolsó „whiskyháborúját” a szikla jelképes kettéosztásával a diplomaták 2022-ben megoldották (az iratok mellett természetesen egy-egy újabb üveg ital kicserélésével), kevéssé valószínű, hogy a grönlandi kérdést hasonló szellemességgel rendezzék a közeljövőben.

A világtörténelem első „amerikás” magyarja

Kézenfekvő, hogy a Grönlandtól néhol csak karnyújtásnyira levő kanadai partokat már a szigetet a kora középkorban benépesítő vikingek is elérhették, így nem Kolumbusz Kristóf hajósai voltak az első európaiak, akik az amerikai kontinensre vetődtek.

A legelső pioníroknak viszont nem lehettek jó tapasztalatai, különösen a korabeli őslakosokkal, mert néhány átkelést követően nem próbálkoztak tovább, sőt a 15. században Grönlandot is végleg elhagyták.

Minket viszont közvetlenül is érint a vikingek amerikai kalandozása: a Grönlandból Amerikába átkelő Vörös Erik kíséretében utazott a törzsfő egyik Tyrker nevű embere, akiről a fennmaradt sagák (a különféle nemzetségek történetét elmesélő, izlandi mondák), az Eiríks saga és a Grœnlendinga saga is megemlékeznek. Tyrkerről pedig Pivány Jenő, a magyar–amerikai történelmi kapcsolatok kutatója kiderítette, hogy minden bizonnyal magyar vitéz lehetett. A magyarokat ekkoriban türknek nevezték, és az egyik saga följegyzi, hogy egy alkalommal, felfokozott érzelmi állapotban, egy általuk ismeretlen nyelven kiáltott fel, hogy aztán visszaváltson az ő nyelvükre. Ő lehetett tehát az történelemben ismert első magyar, nem csak az egyik első európai, aki Grönlandról átkelve Amerika földjére lépett.